Van, mit elfelejtünk s van, amit nem soha
Ettől lesz az élet szép, és egyben mostoha
Van mit nagyon várunk, s mit halasztanánk
Ha ez nem így volna a földet felborítanánk
Volt mit megtehettünk és lesz még amit nem
Jobb utakra térünk, és a rosszat feledem.
A homokóra pereg, az időnk múlik el
De van mit el kell érni, és azzal nem időzünk el
Megtaláljuk majd a biztos pontot
És aki nem, az rájöhet, hogy rontott.
De egyszer úgyis ráakad, jobb később, mint soha
Ettől lesz az élet szép, és mégis mostoha.