Navigáció


RSS: összes ·




Vers: … és mégis…

, 314 olvasás, Thomas , 7 hozzászólás

Ezek vagyunk

… háború idején…, amikor
emberek ölik egymást csak azért, mert
nem egyezik az eszméjük, mert
nem olyan a másik bőrszíne, vagy épp
nincs meg neki az,
ami a másiknak meg van…

… és mégis nekünk süt a nap, mintha
azt akarná, hogy
szembesüljünk legrosszabb tetteinkel…

… kifordult emberek mindenütt, egy
befordított világban…,(mint az origami).
ahová gyermekeket szülni bűn, s
embereket ölni egyesek szerint megváltás…,
"Alah" felé…,
mint egy bálvány imádat áldozata!

… és mégis nekünk süt a nap, mintha
nem tudná, hogy
meg sem érdemelnénk…

… úgy érezzem magam egész életemben,
mint egy célpont?
Ezt kérdem én attól az embertől, aki
csak olaj a tűzre, és
"vezetésre" nem alkalmas…
-Küldj a háborúba, a saját eszményeidért… Gyerünk!

… és mégis nekünk süt a nap, mintha
mindig utoljára tenné ezt, mert
már nem nagyon bízik bennünk-…

Megjegyzés: -thanks to G. W. B & O. B. L.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Thomas
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 335
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 364
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.7344 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz