Kertek alatt bujkál a szél
Élces hangján sóhajt, beszél
Süvítése csupán szeszély
Kedvtelése még is veszély
Fák zöld levelével táncol
Borús napon, felhőt ráncol
Szürkére festi az eget
Múló gondokat tereget
Amikor már sírt eleget
Szétszaggatja a felleget
Nyughatatlan, egyre szalad
Amerre jár, minden szakad
Feltámad, s viharként tombol
Poros utat vadul korhol
Fű, fa, bokor, földig hajol
Majd lecsendesül valahol
Szélkabátot szögre akaszt
Szelíden várja a tavaszt
2006-04-03