Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kevés vagyok

, 423 olvasás, aranytk , 12 hozzászólás

Gondolat

Lennék márciusi napsugár enyhe simogatása,
mely tavaszt varázsol a téli világra
és zsenge fűszálakat plántál az alvó föld fagyába;
vagy utolsó falat az éhező gyomrába…





Lennék márciusi napsugár enyhe simogatása,
mely tavaszt varázsol a téli világra
és zsenge fűszálakat plántál az alvó föld fagyába;
vagy utolsó falat az éhező gyomrába,
kinek nincs csak egy inge és egy kabátja;
Lennék feloldozó imádság oltára
a vétkező utolsó útjára,
vagy pára a kiszáradt folyó néhai árjába,
és nevetés a bánat arcára…
De vagyok láncra vert kutya, ki szűkölve kiáltja
magányos hangját a Hold fényes udvarába.
Tudom, kevés vagyok. Megtanultam mára:
minden, minden hiába…

2006. március 18.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 69
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18
Összes: 90
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0851 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz