Acélos láncodat terítsd rám, óh nagyvilág!
Nem látod? Rég elaludt bennem a tüzes láng.
Emeld rám gyilkoló szemed, óh szenvedés!
Nem látod? Eluralkodott rajtam a remegés.
Fojtogató kezed szorítsd torkomra, óh fájdalom!
Nem látod? AZ élet csupán merő szánalom.
Átkot súgó ajkaiddal szólj hozzám, óh félelem!
Nem látod? Lelket zúzó lényed úgy kérlelem.
Méreggel teli poharad nyújtsd felém, óh szerelem!
Nem látod? Szívemben a halál fiait nevelem.
Ölj meg végre, rég rettegett nagy halál!
Nem látod? Hisz vak vagy, hogyan is látnál.