… és itt van Ő, mert igen, lassan négy éve, de még mindig itt van. Iránta valami irreális, megmagyarázhatatlan dolgot érzel. Lassan négy év, és még mindig itt van a fejedben. Szereted őt. A világon mindennél jobban szeretsz valakit, aki a fejedben él…
… és itt van Ő, mert igen, lassan négy éve, de még mindig itt van. Iránta valami irreális, megmagyarázhatatlan dolgot érzel. Lassan négy év, és még mindig itt van a fejedben. Szereted őt. A világon mindennél jobban szeretsz valakit, aki a fejedben él. Lehet, hogy nem Ő az, lehet, hogy nem is létezik az az illető, de Te ragaszkodsz hozzá, és a szerelmed szüntelen. Ő egy egyszerű ember, egy bonyolult lélek, egy rejtelmes elme. Egy csodálatos, ám ijesztő lény, aki bár tudva, hogy problémás, mégis szüntelenül úgy vonz, mint méhet a méz, mint legyet a fény, vagy mint szarkát a fényes, csillogó tárgy. Tudod, hogy nem tökéletes, de elfogadod hibáival, tökéletlenségével együtt, mert számodra mégis hibátlan. Nem tudod, miért érzel így, nem tudod, miért pont Ő iránta. Az eszed azt mondja: "Felejtsd el! A múlt már elmúlt, élj a jövőnek!"
Gyermekként találkoztál egy emberrel, aki megtanított élni, gondolkodni. Megtanított a világot más szemszögből átvizsgálni. Megtanított arra, hogy a dolgok mögé láss. Megváltoztál. Mellette felnőttél, új ember lettél. A változásnak nagy ára volt, majdnem elvesztetted saját Magad. De az önzés mindig is ott volt Benned, s ennek köszönheted, hogy nem áldoztad fel Magad.
Az ember átformált, saját magának formázott egy bábot, de nem tarthatta meg, s talán nem is akarta. Rengeteg fájdalmat okozott, de mind közé becsempészett egy csodálatos dolgot: a szerelmet. Talán Maga sem tudta, talán csak megijedt, amikor szembesült az eredménnyel. Végül tetszett Neki, de nem tudta, mit kezdjen vele. Nem tudtatok megegyezni. Gyakran félreértettétek egymást, mert nem beszéltetek nyíltan, érthetően, egy olyan nyelvet használtatok, amit közösen alkottatok.
Féltetek. Féltetek egymástól, mégis szükségetek volt a másikra. Vagyis Neked szükséged volt Rá, s valahányszor felkerested, tárt karokkal fogadott. Nem zavart el, meghallgatott, mégis elutasított. Ha Ő jött Hozzád, Te ugyanezt tetted, pedig fájt, s érezted, mellette a helyed. De féltél, és félsz most is, mert vágysz Rá, de nem akarsz Vele lenni. "Két bonyolult lélek egymásra talált." – Ezek voltak a szavai. De mi a folytatás? Elszakadtatok, pedig együtt sosem voltatok. Külön élitek életeteket, fél emberként, mert egy részeteket ott hagytátok a másikban…
Vajon össze hozza-e a sors őket újra? Ki tudja, mit zenél a jövő hegedűjének húrja?
|
Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16 
Összes: 80
Jelenlévők:
