Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Minden életben…

, 409 olvasás, sziklaszirt , 1 hozzászólás

Szerelem

Nem érdekel a világ, csak Te létezel
Csókjaid gyógyítják keserű életem.
Messziről jön a meleg és simogat,
Összeölelkezik a vágy, öli a kínokat.

Volt egy élet, hol az idő nem létezett
Ott is csak Te fogtad védőn kezemet.
Szemedből sugárzott a vigyázó hév
Mondtad, hogy várjál, s én jövök még.

Itt vagy ismét, kerestél, s megtaláltál
Tudtam, hogy minden életben rám vártál.
A lét az üres életben csak ringatott
Ringatása ígérte; Neked örökké itt vagyok.

Veled semmi sem fáj, és jó a magány.
Az álomnál jobb az ébredés
Az éjszakában Te vagy a gyúló fény
Az útmutató, ha a sötétben keresem a célt.

A mulandóságban nem hiszek
Te itt vagy, voltál s leszel,
Kezemet a kezedbe adom
Életemet örömmel Rád bízom
Ölelésedet vággyal fogadom
Heved hűs könnyel csillapítom
Félelmed erővel ápolom
Lelkemet a Tiédre hagyom.

Ha új lét jön, én ott is várok Rád,
Tárt karokkal fogadlak, hazatalálsz.
Nem hagyom, hogy elvessz, érezd,
Ha együtt vagyunk a MIÉNK minden élet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: sziklaszirt
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 94
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 112
Jelenlévők:
 · legna
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0811 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz