Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Merengő a fák alatt

, 427 olvasás, aron , 50 hozzászólás

Elmélkedés

Rekedt hangon zúgnak a fák,
úgy suttogják szendergő szavát
tovatűnt évek rettentő terhének,
és csak hallgatom én is,
mint halk melódiát
ölben-ringó holnapok -
valami nyomot hagyok.

Arra járj Kedves! Ölelj a fák alatt,
hadd simuljon bőrünkre
a föld báj-pora és a sok levél.
Úgy henyél karomban a reggel
mint szerelembe-fáradt
koldusok.

Milyen sok virág!
És mennyire barna fák!
Percekre elhinni -
de rég volt
Barátom! Még felkél
a nap és bármi forgatag jöjjön -
fáradt karjaim Érted lesznek kőkemények.

Oly sután és értelmetlenül
csak heverni milyen jó a fák alatt
minden idesereglik ami szép volt
és értem jön, ami már rég tovatűnt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 232
Regisztrált: 0
Kereső robot: 38
Összes: 270

Page generated in 0.1498 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz