Sötétbõ l sejlik a sápadt sugár,
Vérszegény, és oly halovány
A sejtelmes hold…
Sötétbõ l sejlik a sápadt sugár,
Vérszegény, és oly halovány
A sejtelmes hold.
Máskor fényesebb,
Csak most eltakarja
A csalóka felhõ.
Hajadat lebbenti,
Pajkos szellõ.
Utánad nézek remélve:
- az ember mily esendõ -
Bent a falakhoz simulva
Feszülnek a képek.
Farkasszemet nézve
Velem és az idõ vel.
Mintha elbújnának a síkban
Szerényen akárcsak Te.
Képekben látom az arcod
Lebegve a magasban,
Mint sirály ha röppen
A víz felett suhogva.
A legenda szerint
Õ si harcos csatabárdjával
Megsebezte a tündöklõ holdat.
S most a vérszegénységtõ l,
Oly halovány.
Ha meggyógyul, újra
Fényesen ragyog majd.
S az új hold egyszerre vetül
A téli tanyákra,
A Volent öbölre,
A ladikra, és a fákra.
S megvilágítja
Álmodozó lelkedet.