Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A felkelő Hold

, 413 olvasás, nagyvendel , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Sötétbõ l sejlik a sápadt sugár,
Vérszegény, és oly halovány
A sejtelmes hold…





Sötétbõ l sejlik a sápadt sugár,
Vérszegény, és oly halovány
A sejtelmes hold.
Máskor fényesebb,
Csak most eltakarja
A csalóka felhõ.
Hajadat lebbenti,
Pajkos szellõ.
Utánad nézek remélve:
- az ember mily esendõ -
Bent a falakhoz simulva
Feszülnek a képek.
Farkasszemet nézve
Velem és az idõ vel.
Mintha elbújnának a síkban
Szerényen akárcsak Te.
Képekben látom az arcod
Lebegve a magasban,
Mint sirály ha röppen
A víz felett suhogva.
A legenda szerint
Õ si harcos csatabárdjával
Megsebezte a tündöklõ holdat.
S most a vérszegénységtõ l,
Oly halovány.
Ha meggyógyul, újra
Fényesen ragyog majd.

S az új hold egyszerre vetül
A téli tanyákra,
A Volent öbölre,
A ladikra, és a fákra.
S megvilágítja
Álmodozó lelkedet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 257
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 280
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1644 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz