Néha elrévedsz egy-egy tarka pillangó képén,
Néha nevetsz, új, jobb napot remélvén,
Néha úgy érzed, talán tényleg igaz minden,
Minden, amibe valaha is oly régen hittem.
Néha eszedbe jutnak, a régi buta mesék,
Néha elcsábít még egy-egy körre az óriáskerék,
Néha ráeszmélsz, hogy csodák még mindig léteznek,
Néha nem hiszed el, hogy az emberek éheznek.
Néha még elragad, néhány kedves emlék,
Néha elmosolyodsz, ha kezedbe kerül egy fénykép,
Néha eltudod hinni, hogy éltek lidércek valamikor régen,
S néha rájössz, gyermek vagy te is, valahol mélyen.