Farkas-monológ
Engem, körberácsozott ketrecemben, senki ne szeressen!
Mert álságos szeretet lenne ez. Félrevezető, s megtévesztő.
Mert nem szeretheti kedvencét az, ki szabadságától szándékosan fosztja meg.
Ha fizikai, s mentális mozgásterében bármely kis mértékben is, de korlátozza.
És ez az ál-szeretet mindkét fél számára roppant kínos-káros.
Gyakorlóját abba a tévhitbe ringatja, hogy kedvence viszont szereti őt, s "szeretete "tárgyát", (ez a helyes kifejezés!) gazdája iránt hamisságra, alattomosságra neveli.
Meghunyászkodásra készteti, miközben csak arra vár, hogy kalitja ajtaját, ha csak egy pillanatra is, de őrizetlenül találja.
S adott percben aztán az ól-lakó el is menekül a rosszul értelmezett szeretetből, s még az is megtörténhet, hogy búcsúzásként gazdája lábába mar.
… Engem, ketrecemben, gazdám meg ne simogasson!
Ha már zártan vagyok; hát szúrjon, böködjön a rácson keresztül.
Bőszítsen fel vad-véremig, hogy sose feledjem:
mi is a szabadság!