Tiszta szívvel… őszinte reménnyel a keresztapám emlékéhez
Szeretetben békességben nevelgettél,
engem ki hozzád oly közel,
és mégis nagyon messze voltál.
De szerettél és ez így volt jó talán.
Csendben, fájdalmakkal küzdve,
Léptél át a túlvilág kapuján.
te és csak is te egyedül,
Ki oly nagyon szerettél.
Sok embert hagytál magukra,
Kiknek rettentően hiányzol.
És hiányozni is fogsz,
Míg az idő kerek és áll.
Van aki talán örült annak,
Hogy búcsúznod kellett,.
Egy áhítatos rossz ember,
Ki oly durván talát el téged.
A temetés maga volt a pokol,
Könnyes búcsút kellett vennem,
Tőled, örökre én édes,
Drága jó keresztapám.
Búcsúd mely örökké szólt,
számunkra megrázó volt.
De remélni tudom hogy…
Még viszont látlak egyszer talán valamikor.
Remélem meg tudsz nekem…
Bocsájtani, mert ilyen vagyok,.
De talán az évek a felnőtté válás,
Egyszer engem is megváltoztat.
Szertlek, szerettelek
Hát ez az érzés szívemből,.
Kihülni eltünni soha soha
Nem fog ezt hidd el.
Bennem él még elevenen,
Az emléked mely el nem hervad soha.
Átölelő karad, mosolygó arcod,
Örökre megmaraad bennem.
Búcsúznom kell hát végleg örökre,
A búcsú nagyon nagyon fáj,.
Remélem egyszer újra együtt leszünk,
És akkor már nem engedlek el soha soha tán!
Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14 
Összes: 74
Jelenlévők:
