… néha a pillanatot megragadva látom csak, hogy
az idő egy szeletében, mennyi apró töredék van, ami
számomra érzésekkel teli könyvtár, ahová
nem kell beiratkozni…
… néha a pillanatot megragadva látom csak, hogy
az idő egy szeletében, mennyi apró töredék van, ami
számomra érzésekkel teli könyvtár, ahová
nem kell beiratkozni…
… aztán az ezred-másodperceken belüli mély,
érzelgős gondolat-menet felkapaszkodik a
kinyilatkoztatás felé…,
mintha csak belenéznék a tükörbe…
… s ha nagyon figyelek látom csak ezt az érzelmet;
"Te vagy a fény, és én a sötétség…
határaink oly közeliek,
még sem látlak Téged Te Kedves…"
… ez a pillanat idő-kapszulájának egyik vékony,
eredeti szelete megragadva, és elolvasva…