Navigáció


RSS: összes ·




Vers: 1848 emlékére

, 1330 olvasás, Icewolf , 6 hozzászólás

Haza, nemzet

Iszonyú sebet kapott
A honvéd, ki a hazáért
Vívta a harcot,
Földre hullik,
Suttog a Szélben:
"Gyermekeim, Édes Feleségem!"
Elnyomja halkszavát
A Tüzérség ricsaja,
Halálosztó fegyverek ajkáról szól,
A Halálosztók fekete dala!

Magyar katonák százai
Törnek bátran előre,
Osztrákokkal küzdenek,
Velük mennek ölre.
Dörög az ágyú,
Acél csap acélnak
Csata örölte emberek
A Hazáér harcolnak!

Földre hull a katona,
Véres már az arca,
Földre hullik fegyvere,
Kettétőrt a kardja.
Elrohan mellete
Halálra ítélt társa,
Szemébe néz,
A reményt benne látja!

"Ellőték fivérem"
-Suttogja halkan-
"Honért áldozta magát,
Follyék hát ki vérem,
Rohanok utána
S szálljon ajkamról
Petőfi Nezeti Dala!

Szóljon a Himnusz
Az legyen mit utoljára dalolok,
Ne sirassatok
Ha a hazáért meghalok!"

Megjegyzés: 2006.03.15

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Haza, nemzet
· Kategória: Vers
· Írta: Icewolf
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 49
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 61
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0629 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz