Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ablakfestmény

, 521 olvasás, Kofelho , 8 hozzászólás

Abszurd

Becsukom az ablakot,
És szétnyílik a táj,
Most látom,
Egy csík csak a határ…





Becsukom az ablakot,
És szétnyílik a táj,
Most látom,
Egy csík csak a határ,
Az ég, és a föld között,
De annyira sötétbe öltözött
Az egyik, hogy kiabálok neki,
(Közben szenes macskát
Árnyéka követi…)
"Vigyázz, a fák lombjai
Most csapódnak össze,
Valami sötét árnyak
Bujkálnak mögötte"
… olyan sötét van már,
Nekimegy a falnak,
Ott a tisztáson meg,
Lámpák vigyorognak.
Az égen is mosolyog még
Néhány messzi folt,
Én meg azon, hogy
A felhők között,
Vergődik a Hold.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Kofelho
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 223
Jelenlévők:
 · nyilas


Page generated in 0.2146 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz