Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Útlevél a diliházba

, 335 olvasás, SoproniGLaszlo , 27 hozzászólás

Elmélkedés

Reménytelen esélyét a létnek
Ép ésszel elviselni nem lehet.
Kell, hogy valaki nyújtson feléd
Önzetlenül segítő kezet.

Néha elég egy szentjános bogár,
Ki remény fényével ablakodba száll.
Ha már ennyi sem jut,
Marad a téboly.

Téboly, tébolyultak
Én miért nem közétek tartozom?
Talán jobb lenne,
Ha nics már irgalom.

Adjunk egymásnak esélyt!
Duhaj jókedvem
Mostanság elhagyott.
A Nap sugarából
Csak egy fotont kérek
Mit aggódtok,
Hisz' nektek is hagyok!

Gazok közt a jóság - öngyilkosság,
Vidámak közt sírni - ünneprontás,
Sírók közt a kacaj - az gyilkosság!

Meggondolni, hogy mit miért
És most hogyan,
Ez itt most értelmetlen,
Ennek értelme van,
Egyszerűbb nem tudni,
Hogy cellánk gömbölyű
S számolni, hogy hány sarka van.

Ha kacagnak,
Kik ezt gondolkodás helyett teszik
S agysejtjeim malma
Nekem ez ellen védekezik,
Hidd el megbénítanám
S velük együtt, gyilkos hahotával
Tébolyultan kacagnám
A semmit.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: SoproniGLaszlo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 338
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2323 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz