Megérkeztem, életem révbe ért,
A lakatlan szigeten egyedül élek.
A magány örök táncára felkért,
Táncolok egy lassút, s gyorsan ellépek.
Robinsonként társam az üvöltő csend,
Mely jajgat, sikít, szaggat itt belül.
Gyomrom görcsbe hánytorog, öklend,
A hitem padlón fekszik, de néha felül.
Majd sötét árnyék löki vissza a sárba,
Jobb neki ott onnan nehéz leesni.
A szellem is menekül, mire is várna,
Hisz halott ő. A hangulatom esti.
A sziklán keserű keselyű falatozza
Szétdúlt lelkivilágom kiskanállal…
Hiú ábrándjaim darabokba,
Kártyát vetek sorsomból a halállal.
Lekopott a máz, az álarc is lehull,
Mosolyom rég nem őszinte mosoly.
Jobb sírni, mint megjátszani. Feldúl,
A trópusi vihar. A helyzet komoly.
Álmok mit szétfoszlatott a rohanó idő,
A pofonok falat raktak körém.
Síromon rózsa, s kaktusz is kinő,
Kínnal rajzolok jelet fejfám kövén:
Itt nyugszik a jó, a rossz, és a csúf,
Büszkén élt, de félt, és gyáván halt.
Megölte egy igazságtalan hazug
Világ. Elhamvadt minden vágya.
Megjegyzés: Egy rossz napon készült tegnap. Egy nagyon rossz napon. Bocsánat