Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Robinson szigete

, 285 olvasás, almodozoli , 29 hozzászólás

Elmélkedés

Megérkeztem, életem révbe ért,
A lakatlan szigeten egyedül élek.
A magány örök táncára felkért,
Táncolok egy lassút, s gyorsan ellépek.

Robinsonként társam az üvöltő csend,
Mely jajgat, sikít, szaggat itt belül.
Gyomrom görcsbe hánytorog, öklend,
A hitem padlón fekszik, de néha felül.

Majd sötét árnyék löki vissza a sárba,
Jobb neki ott onnan nehéz leesni.
A szellem is menekül, mire is várna,
Hisz halott ő. A hangulatom esti.

A sziklán keserű keselyű falatozza
Szétdúlt lelkivilágom kiskanállal…
Hiú ábrándjaim darabokba,
Kártyát vetek sorsomból a halállal.

Lekopott a máz, az álarc is lehull,
Mosolyom rég nem őszinte mosoly.
Jobb sírni, mint megjátszani. Feldúl,
A trópusi vihar. A helyzet komoly.

Álmok mit szétfoszlatott a rohanó idő,
A pofonok falat raktak körém.
Síromon rózsa, s kaktusz is kinő,
Kínnal rajzolok jelet fejfám kövén:

Itt nyugszik a jó, a rossz, és a csúf,
Büszkén élt, de félt, és gyáván halt.
Megölte egy igazságtalan hazug
Világ. Elhamvadt minden vágya.

Megjegyzés: Egy rossz napon készült tegnap. Egy nagyon rossz napon. Bocsánat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: almodozoli
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 264
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 289
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.3592 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz