Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Hol a határ?

, 453 olvasás, vihardalnok , 11 hozzászólás

Elmélkedés

    Én mondom, bizony sok dolog hat kártékonyan testi-lelki szervezetünkre: alkohol, dohányáruk, szerelem, munka. De van egy ami ezeken kivül sokkal de sokkal nagyobb romboló-pusztitó hatást fejt ki hosszabb távon. Ez pedig nem más mint a "gyilkos közöny".

    Na jó, beismerem a közöny nem hat feltétlenül a testünkre, de… amint tudjuk test és lélek összhangban áll. És azt már kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a közöny a lélekre hatni tud.
    Helyszin Erdély (már megint) egyik negyedmilliós nagyvárosa és azon belül is egy csendes baráti összejövetel egy meghitt nyugodt környezetben. A társalgás folyamán elhangzott kijelentésre, sajnálattal kell közölnöm, hogy újfent reagálni vagyok kénytelen.
    A kijelentés:"… hogy ezek a budapestiek milyen egy beképzeltek…"
    Nem óhajtok sem politikai sem etnikai vitát kirobbantani, (és remélem a Szerkesztőség elbiráló mérlegében sem találtatik irásom politikailag felbújtó, szélsőséges jellegűnek) sem megválaszolni azokat a fel nem tett kérdéseket amelyeket a derék honatyáink (mindkét ország részéről) a mai napig nem tettek föl.
    Kiváltságos helyzetemből kifolyólag-amely megengedte, hogy mindkét fél életmódját tanulmányozzam részrehajlás nélkül-úgy érzem, jogom van eléggé pártatlan kijelentésekhez is. De. Mint látni fogjuk távolról sem vagyok pártatlan. Akkor lássuk:
    Helyénvalónak érzem előrángatni agyam kevésbbé használatos, és poros fiókjából az egyik statisztikai felmérést, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a romániai lakosság csakcsupán öt százaléka rendelkezik ötszáz főt meghaladó könyvtárral. Szemben a magyarországi statisztikákkal amelyek szerint kb. negyvenöt százaléka rendelkezik a fent emlitettekkel.
    Akkor úgy érzem a beképzeltséget kimeritő célzás teljesen jogos a magyar fél részéről, már ha egyáltalám létezik ez a beképzelt réteg. Miként azt egy művelt ember tenné egy gyakorlatilag analfabétával.
    Itt akár le is zárhatnám a vitát, viszont még elmerengek pár dolgon. Az átlag román állampolgár (tisztelet a kivételnek) elmegy nyugatra, de nem ám tisztességes munkát végezni. Minek? Hiszen azt odahaza is művelhetné. Igazából harácsolni mennek, hogy finoman fogalmazzak.
    Az ilyképpen szerzett vagyonnal hazatérve aztán megalapitják kiskirályságukat, ha pénzed van mindened van jelszóval, avagy éljen és virágoztassék a korrupció.
    És újból egy statisztika. Az európai országokban a gyalogos átkelőhelyeken történt gázolásokban sajnos Románia nagyon az élvonalban lappang. Hát hogyisne, kis királyunk nem fog lassitani a vadiúj bmw-vel egy szakadt járókelő miatt, még a piros lámpa kedvéért se, ha úgy hozza kedve. És milyen gyakran hozza úgy.
    Meg aztán ha el is üti és csóré gyalogos pechjére túléli, a gondosan megkent biróság úgyis majd őt találja vétkesnek: figyelmetlenségben, alkoholos közlekedésben, etcetera.
    Ilyen egy átlag polgár, mint mondottam volt tisztelet a kivételnek. Azon már csak egy kicsit sem csodálkozom, hogy nem látják őket szivesen a világ egyik országában sem.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: vihardalnok
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 344
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 1.0254 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz