Nem ad okot agóniára
Az utálatos horpadt
Álom-bádogdobozba zárt-óra
A zárt-osztály fehér falai közt.
~~~~
Megállok a téren.
Mellettem idegen emberek
Félelme dörömböl.
Hallom a sziszegő ösztönt,
Rést vágva szabadul…
A virág mosolya csalhat,
Szirma ízletes falat számban.
Vágyom elfajult érzéseim
Hátadba marni kegyetlen.
Még ne eressz. Feszítsd túl a húrt…
Nem ad okot agóniára
Az utálatos horpadt
Álom-bádogdobozba zárt-óra
A zárt-osztály fehér falai közt.