"Adod azt, amit kínálsz. De mozdulatomra elrejted. Titkolod. Mi ez a játék? Ne játszd! Lépjünk tovább! Ne kelljen lopnom, rabolnom. Tartogatod. Látom. Ott van a markodban. Mutasd! Az enyém! Nekem szánod- hallom. Suttog az ujjaid közül. Megfullad. Gyerünk! Igyekezzünk. Reggel dolgom van. Ide vele- aztán itt sem vagyok."- olvastam tekintetéből. Fujtogatott minden szava. De a varázsszót még ki tudtam nyögni:
"Nem!"- és megszűnt létezni.