Uram! Mikor gyenge és elesett voltam,
Betegen, fáradtan sokat sóhajtoztam,
S, nehéznek tűnt könnyű terhemnek a súlya,
És majdnem elszakadt már életemnek húrja.
Akkor, hozzám jöttél, mert Hozzád kiáltottam!
S, nyomorúságomból, megszabadítattam!
Könnyűvé vált lelkem, repült, mint a madár.
Mely vígan énekelve, fel a magasba száll.
Ujjongott a szívem, hangzott a dicséret.
Hozsanna, imádat, menny s föld Istenének!
Nem kellett hangszer sem, hisz dalom csak úgy zengett!
Áradt a szent erő, még kérnem sem kellett!
De most! Újra érzem erőtelen voltom.
Nem hazudhatok. Ezért hát kimondom:
Megfáradtam megint. De óh, vajh' miért van ez?
Miért nem tart ki végig a nagy igyekezet?
Óh én balga ember! Most látom csak!
Életem így olyan, mint tengeren kis csónak!
Evezni igyekszem, holott fú a szél is!
Szél szárnyán könnyebben jutnék el a célig!
Ez'eddig eveztem, lassacskán haladva,
Saját erőmből, habokkal birkózva!
Háttal ültem célnak, s néztem, hogy haladok.
De bizony belátom: így messze nem juthatok! -
Istenem! Mit tegyek? S, hangzik az üzenet!
Van egy keresztfa ott a csónakodba! - Emeld fel magasra
S amit kaptál zászlót, erősítsd fel arra!
Szeretet kötéllel kössed jól magadhoz,
S, bízd magad a szélre, elsegít a célhoz! -
És valóban itt van, minden mit hallottam!
Felkiáltok gyorsan: - Áldott légy jó Uram!
Balga módon eddig erőmmel kérkedtem,
Gondolataimban eltévelyíttettem.
Köszönöm Uram, csodás kegyelmedet,
Hogy törődsz énvelem, s megmentél engemet.
Tanácsot is adtál, bölcset és hathatóst,
Nem tarthatja vissza semmi az ily hajóst. -
Kereszt-árbócfámon, Jézus győztes zászla!
Így bizton eljutok dicső menny honába!
Halljátok meg hát mind, ti, kik társak vagytok:
- Magasra a zászlót! Célba így juthattok! -
Aki csak hallja hát, haszonra vele, elő!
Erről ismer minket, Ki majd előnkbe jő!
Szél szárnyán repítesz, nem az én erőmmel,
Neved hatalmával, Krisztus győzelmével!
|