Beszélgetnétek…
Erről-arról…
Mindenféléről…
Semmi gyűlölködés…
I.
Beszélgetnétek…
Erről-arról…
Mindenféléről…
Semmi gyűlölködés…
Elmondaná, s elmondanád
Te is…
Nézni, ahogy kisimul az arca.
És akkor:
bele az arcába!
Hogy ezer meg ezer
gondolat-szilánk sebezze meg!
A vér a szemét elborítja,
a fájdalomtól elvakítja…
Ordít, ordít,
nyüszítve és gyáván.
Aztán:
üstökénél fogva:
kidobnád onnét…
"Hulladék, hulladék!"
" Meg akarsz ölni?"-kérdenéd…
"Ne huzakodjanak már, az Istenért!
(… Már megint álmodoztál!…)
II.
És a ruha lassan
lecsúszna róla…
Feje fölött lehúzná az ingét…
A zuhany alatt…
Nem szégyellné magát…
(… mert úgy vakít a melle…)
A bimbókon egy-egy csepp meg-megállna,
ragyogva… megpihenne…
Ömlene tovább kis patakokba…
… Ezüstfonalakkal a hasát…
Le a sötét, illatos sűrűbe…
Combjain rohanna, mint a vízesés…
A boldog víz… a boldog víz…
Nagy sokára megszólalnál:
Csak ennyi?-kérdenéd…
Mert a beszéd, tudjuk, a beszéd…
elrontana mindent…!
III.
(… Egyre több szobrod lenne róla…)
Képzeld, ahogy behívnád egy hűvös
szobába…
Piros lenne az arca,
megborzongana…
Hellyel kínálnád…
Csak úgy villogna…
Leülne, mosolyogna…
Megkínálnád: kristálytiszta vízzel…
Inna belőle… egészen kinyílna…
Mint a megöntözött virág…
Gyönyörködnél… Ragyogna!
Köszönöm…!
IV.
Ha szépet álmodom…
Ha szépet álmodom róla…
Mintha forrás fakadna, a talpa alatt
(… ezüstfonal-vízfátyol…)
Egyenesen fel-felbuzogna
(… énbelém…)
Nem apad el sohasem…
Mikor szépet álmodom róla…
Körös-körül kék sziklafalak…
És a közepén:
… Túlvilági nyaka…
… Mint egy fehér látomás…
… Zuhanyrózsa-szaga…
Mikor szépet álmodom róla…