Navigáció


RSS: összes ·




Vers: parafrázis

, 549 olvasás, alfabata , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Most még csak a kávé illata leng,
De hamarost megmosom arcom
S reggelivel kinállak
Szelek neked szalonnakatonákat
S a tejet kitöltöm, hogy mire
Felébredsz, illatozzon neked

Később fürdővizet engedek,
Bele habot teszek,
S nézem, ahogy nyakadon az
Erezet, fehér habot lehel
Szembe a víz sikamlós
Rejtelmeivel

Felöltözünk, és sétálni megyünk,
Kéz a kézben, s mit csak mi tudunk,
Osonó macskalépttel a hóban a
Hóembert meglepjük, s ujjainkat
Végighúzzuk a rácsokon, hazafelé

Ó, mennyire szeretlek téged,
Aki értelmet adtál a létnek,
S gondolatom vissza-visszakanyarítod
Növekvő félelmeim felől

Hogyha rádnézek, tudjam
Valaki mindig jár a nyomomban
S kérdéseid nem hagynak nyugalmat,
Meg kell válaszoljam

Hogy lefekvésnél, este, valaki mindig
Fülel, s a félelmeivel elzavarja árnyaim
Hogy míg neked szolgálok, nem ér el
Engem a kín, s nem mardos búbánat
… ahol én lakom az a házad

S minél több időt töltök veled
Világomat felfedezed,
S én is tiéd, és mi együtt,
A világokat felfedezzük

És ha majd öreg leszek
Te még akkor is erős, és szép
Kezeimet felemeled, és megsimítod
Reggeli-készítéstől megráncosodott
Arcom, s vállamra teszed kezed, hogy megóvd
Az öreget, fiam

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: alfabata
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 242
Regisztrált: 2
Kereső robot: 37
Összes: 281
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1581 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz