Most még csak a kávé illata leng,
De hamarost megmosom arcom
S reggelivel kinállak
Szelek neked szalonnakatonákat
S a tejet kitöltöm, hogy mire
Felébredsz, illatozzon neked
Később fürdővizet engedek,
Bele habot teszek,
S nézem, ahogy nyakadon az
Erezet, fehér habot lehel
Szembe a víz sikamlós
Rejtelmeivel
Felöltözünk, és sétálni megyünk,
Kéz a kézben, s mit csak mi tudunk,
Osonó macskalépttel a hóban a
Hóembert meglepjük, s ujjainkat
Végighúzzuk a rácsokon, hazafelé
Ó, mennyire szeretlek téged,
Aki értelmet adtál a létnek,
S gondolatom vissza-visszakanyarítod
Növekvő félelmeim felől
Hogyha rádnézek, tudjam
Valaki mindig jár a nyomomban
S kérdéseid nem hagynak nyugalmat,
Meg kell válaszoljam
Hogy lefekvésnél, este, valaki mindig
Fülel, s a félelmeivel elzavarja árnyaim
Hogy míg neked szolgálok, nem ér el
Engem a kín, s nem mardos búbánat
… ahol én lakom az a házad
S minél több időt töltök veled
Világomat felfedezed,
S én is tiéd, és mi együtt,
A világokat felfedezzük
És ha majd öreg leszek
Te még akkor is erős, és szép
Kezeimet felemeled, és megsimítod
Reggeli-készítéstől megráncosodott
Arcom, s vállamra teszed kezed, hogy megóvd
Az öreget, fiam