Éjjel behunyom a szemem, s táncot járok,
Valami szépet s tüzeset látok.
Te jártál előttem rózsával szemedben,
S a két kék jeges rózsa nem éghetett szebben.
A te kék szemed volt az a rózsa,
Azt nézegettem azzal táncoltam.
Ám behunyt szemekkel is a legboldogabb voltam.
Te is reám néztél, te is ott táncoltál,
De a két szép jeges rózsa nem vált mosolygóvá.
Epekedve néztem a két szép szemedet,
Hogy gondolataidat hova is rejtheted.
Bár nem tudtam olvasni a tengerszín szemekben,
Így hát felnyitottam szemem s boldogtalan lettem.