Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az élethez

, 565 olvasás, Gipsy , 6 hozzászólás

Fohász

Sírni. Csak sírni szeretnék,
hisz mióta szenvedek… Csak szenvedek nagyon rég.
Ó, ég! Miért hagysz hát élnem még…





Sírni. Csak sírni szeretnék,
hisz mióta szenvedek… Csak szenvedek nagyon rég.
Ó, ég! Miért hagysz hát élnem még?
Miért nem jön szememre el már a csendes vég?
Ha belül már meghaltam, miért él a testem még?
Könnyeim elapadtak, a hangom berekedt,
sínylődtem én itt már épen eleget.
Bánatommal megtelt boldogtalan szívem,
de nyugalmat nem lelek keservemmel így sem.
Lesújt rám az élet minden egyes nappal,
minden hosszú perccel, minden pillanattal.
Váljunk hát el élet, nem haragszom érte,
szánalmas létemnek legyen végre vége.
Ne kínozz, ne gyötörj… Hisz minden szívdobbanás
haldokló belsőmben pusztító robbanás.
Miért? Miért… Miért hagyod hogy éljek?
Ha én már tőled semmit sem remélek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: Gipsy
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 162
Regisztrált: 2
Kereső robot: 40
Összes: 204
Jelenlévők:
 · legna
 · Sutyi


Page generated in 0.2158 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz