A szemeddel magamba látok s érzek.
Testedre vágyom, tőled mégis félek.
Okot kutatsz magadba s bennem látod,
Adok, nem elveszek egy kis világot…
A szemeddel magamba látok s érzek.
Testedre vágyom, tőled mégis félek.
Okot kutatsz magadba s bennem látod,
Adok, nem elveszek egy kis világot.
Ne félj a saját gyengeségedtől,
Felejtsd el egy pillanatra, mi gyötör.
Látom a szemed tükrében az én szemem,
Benne van a vágy uralta félelem.
Hangod szárnya az egekig elvezet,
Megnyugtató e parányi élvezet.
Lelked szólna, mégis bilincsbe verve,
Miértek hada áll még velem szembe.
Nem szabad tudni, érteni, csak hagyni
Az életed élni, s szabadon adni.
Csatát veszíthetek, halni nem fogok,
Talán vesztesként győztesen távozok.
Nyertem már tovatűnő, új perceket,
Adtam, ha nem is kellett szeretetet.
Láttam egy embert, lelkében káosz él,
Ki harcol a múlttal s él a holnapért.
Ismertem egykor őt, ki lassan megkopott,
Lélekfájdalommal megölt, elhagyott.
Újjászületni próbál poraiból,
Folyton úton, nyughatatlan vándorol.
Szemed tükrében táncol, engem támad.
Hidd el, nekem soha többé nem árthat.
Láss te is megint, ne vakon közeledj,
Érezd, hogy veled vagyok, nem ellened.
Lelked éljen újra, s hozzám elvezet,
Ne vedd el, add a kellemes perceket!
|