Néha félek attól, majd mi lesz,
de soha nem hagynálak el,
szeretnék az álmaidba látni,
hogy tudjam itt vagy-e közel.
De Te itt vagy már, ezt tudom,
de mégis oly távol a szívemtől,
és nagyon boldog vagyok veled,
de ha belegondolok, meggyötör.
Vajon meddig tart a boldogság,
meddig lesz elég így nekem,
vajon meddig tudom elviselni,
hogy még mindig másé a szíved.
Sokszor elgondolkodom azon,
hogy vajon fogsz-e majd szeretni?
s, ha eltűnnék egyszer az életedből,
vajon képes lennél engem keresni?
Vagy talán félnél lezárni a múltat,
és velem valamikor újrakezdeni,
a boldogságért le kéne mondani,
vajon képes lennél ezt megtenni?
Mert én hiába szeretném annyira,
hogy Te örökre csak velem legyél,
hiába imádkozok minden percben,
hogy mindig csak engem szeressél.