Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A vágyak tengerében

, 747 olvasás, psylady , 0 hozzászólás

Szerelem

Néha félek attól, majd mi lesz,
de soha nem hagynálak el,
szeretnék az álmaidba látni,
hogy tudjam itt vagy-e közel.

De Te itt vagy már, ezt tudom,
de mégis oly távol a szívemtől,
és nagyon boldog vagyok veled,
de ha belegondolok, meggyötör.

Vajon meddig tart a boldogság,
meddig lesz elég így nekem,
vajon meddig tudom elviselni,
hogy még mindig másé a szíved.

Sokszor elgondolkodom azon,
hogy vajon fogsz-e majd szeretni?
s, ha eltűnnék egyszer az életedből,
vajon képes lennél engem keresni?

Vagy talán félnél lezárni a múltat,
és velem valamikor újrakezdeni,
a boldogságért le kéne mondani,
vajon képes lennél ezt megtenni?

Mert én hiába szeretném annyira,
hogy Te örökre csak velem legyél,
hiába imádkozok minden percben,
hogy mindig csak engem szeressél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: psylady
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 347
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 373

Page generated in 0.2617 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz