Elporlad a vízcsepp a folyó kékjében.
Még nem tudja, hogy rohan majd a vízesésbe,
Még szunnyad egy barlang méhében.
Végtelen türkizkönnyek hullanak a mélybe,
De kitör, ki fog törni.
A vízcsepp zuhataggá vadul,
És szakadatlan azt bömöböli
miközben mélybe hull:
Mennem kell, mennem kell,
hív a végtelen tenger,
És ha hív, hát mennem kell,
Kérlek, kérlek engedj el!
A vízcsepp mélybe hull, maga
Sem tudja hova
Tart, de el kell jutnia oda,
Mert hívja a hatalmas természet szava.