Egy napon nem lesz szükségetek rám.
Nem fog kelleni, hogy megnevettesselek,
Nem fog kelleni, hogy mosolyogjatok rajtam.
Csak egy bohóc vagyok, voltam és leszek,
Bolondja minden szépnek, jónak és magamnak.
Tudom, hogy egy napon nem kell majd mesélnem,
Felemlegetnem egy emléket - mikor boldog voltál.
Csak egy bohóc vagyok, voltam és leszek,
Egy nap arra fogok ébredni: "mennem kell tovább".
Itt már senkinek nem fog kelleni egy bohóc,
Senki nem lesz boldogtalan vagy szomorkás.
Talán észre sem veszitek: "Hiányzik a Bolond!",
Sosem voltam kirívó, feltűnő, egyszerűen csak más.
Máshogy néztem rátok, igaz tükrötök voltam,
Tükre mindannak, amivé AZON a napon váltatok.
Hiába fájt, amit mondtatok. Mindig mosolyogtam.
Hisz tudtam a fájdalom, akár a szükség, múló állapot.