Téged vártalak minden egyes éjszakán át,
s, amikor meghallottam lépteid dobbanását.
Amikor hangod halk neszére ébredtem fel,
s, hogy ez valóság lenne, azt nem hittem el.
Közben borzongat az érzés, s kiráz a hideg,
te már itt vagy, s veled érzelmek érkeznek.
Fől kell ébrednem, mert azt hiszem álmodom,
akkor rájövök, hogy valójában nem is alszom.
Csókolj meg, hogy elhiggyem, tényleg Te vagy,
és köszönöm az életnek, hogy visszakaptalak.
És az álmom valóra válik, ha megmaradsz nekem,
új reménnyel, újabb szenvedéllyel, itt leszel velem.
Ne szólj, csak bújj hozzám, hagyd, hogy elmeséljem,
mi mindenre jöttem rá, amég Te nem voltál velem.
Amikor nélküled éltem, magányosan, elhagyatottan,
minden nap, minden percemben, csak rád gondoltam.
De más nem számít, csak, hogy itt vagy már velem,
el sem hiszem, hogy a szerelmedet is érzékelhetem.
És amikor meglátlak, s látom, hogy közeledsz felém,
akkor már tudom, más nem számít, csak Te meg én.