gondolat ivadékaidat
(vén ceruzáddal )
papírra veted
közben azon töprengsz
ebben a világban
miért nincs előre
lefoglalt helyed
s ha volna mégis
börtönlakóként élnéd
azt meg
mert óh' szabadságvágy
kérem a lényeg
búsongsz
eléggé téged nem
szeretnek
s ha akadna mégis
valaki
gyorsan elijeszted
sárban fürdeted
orvosért kiáltasz
majd esdekelve
egekbe emeled
úgy és ahogy éppen
(orr és tat között )
lengedez a kedved
te vagy a fő- fő
meg nem értett
az egész világ ellened
senki sincs érted
és tudod ha mérges vagy
vörös a füled
s ha már dühödet leróttad
piciny bajuszkád s őszülő
fürtjeid mögött
ott lapul benned egy
megszeppent
kulcsát vesztett gyermek
s a mostantól hová
tudatával kérded…