Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Leonnak, és az összes hímnek az életemben

, 446 olvasás, Phille_Viö , 9 hozzászólás

Felnőtteknek

[Hát hunyd le apró szemeidet.
Halkan, bársony ajkaimmal
Mesélek egy történetet.
Csókot hintek homlokodra szavaimmal.]

Hajnali ködbe vesszen minden álom.
Testemet-szerelmemet utoljára felkínálom.
Adj nekem gyönyört és utolsó mámort még.
Lüktető ködben gyötrődve születő kéjt.
Testeddel simulj rám, mélyen nézz szemeimbe.
Könnyeimet ajkaiddal lassan töröld le.
Simítsd végig félve remegő testem.
Lassan kötözd meg selyemkendővel a kezem.
Most már a tiéd vagyok. Megint. Utoljára.
Végtelen az új hajnal. Kezdjünk közös fohászba.
Ajkaimat csókold szenvedélyes nyugalommal.
Lassan, és érző, lüktető igazi fájdalommal.
Csókold le nyakszirtemről az összes érzést is.
Ne fájjon az emlék, ha holnap akarnálak mégis.
Édes ajkaiddal érintsd meg feszülő melleimet.
Szörnyű vágyak lobbanjanak. Adj nekem hitet.
Csókold a hasam, köldököm és a csípőm.
Visszafogom az Érzést. Csak pihegek dacosan, intőn.
Érzem, ahogy a tűz egyre csak szétárad bennem.
Édesen harmatos nyíló rózsát csókolsz. Tiéd a testem.
Nem mozdulnék, de a vágy már a fellegekig emel.
Vágyom Rád. Hogy a végtelenbe együtt jussunk el.
Elszakadsz ajkaiddal vénuszi rózsámtól.
Szemembe nézel, én könnyezek, de a tűz még lángol.
Hozzám hajolsz és hazudod : "Szeretlek még mindig, nagyon .."
Nyelvemmel füledet csókolom : " Gyűlöllek, de akarom .."

Hozzám simulsz, a vágy már erős akarás.
Ringatózunk ütemesen. Simogatás .. Marás ..
Harcba indul egymás ellen, egymásért a két test.

Megátkozott minket a sors. Kegyetlen halál.
Ölelj át erősebben. Még! A holnap megvár.
Titkolt és tiltott .. édes .. édes érzés. Közel járunk
Kezeimet a béklyóból kioldod. Átölellek. Eggyé válunk.
Remeg a test, hullámzik a vágyak tengerén.
Add meg magad, vagy én magam. Csak mindig legyél enyém.
Utolsó mozdulat a harcnak csendben vége.
Győzedelmed fellángol bennem. Majd elcsitul. Ez már béke.

Minden beteljesedés csak egyetlen pillanat.
A csoda el is tűnik egy másodperc alatt.
A két test már csendben fekszik. Bűnös minden szó.
"félek, hogy elvesztem. Érzem. De ez már hiábavaló."
És én egyedül vagyok. Csak egy álomból ébredek.
Szép volt nagyon. Fáj. Emlékezni már nem merek.
Csoda voltál nekem. Különleges. Mert szerettelek.


Megjegyzés: annyit szeretnék hozzáfűzni a versemhez, hogy emberi

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Vers
· Írta: Phille_Viö
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 221

Page generated in 0.1463 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz