Rendben, mostmár muszáj kimondanom,
ha még nem vetted észre, így sem tagadhatom.
Szükségem van rád, nélküled egy senki vagyok,
Hiába minden, hiába van, bármit is akarok.
Nem tudok élni nélküled, hát nem tudod felfogni,
Egyszerűen képtelen vagyok rajtad kívül mást szeretni.
De ha nem is kellek, úgy kérlek, mondd hogy hagyjalak,
Hogy szerelmes vallomásommal valaki mást zaklassak!
S hiába is, ha nem élhetek nélküled,
Csak adj egy választ, hagy meneküljek...
S csak mondd meg hogy mit is érzel,
Hogy miért mondod azt, hogy elvérzel.
S hiába minden, hiába minden szó,
Már semmit sem hallok, már semmi sem jó.
Csak veled volt az, tudom ostoba vagyok.
De nekem csak erről szólnak a szerelmes dalok.
Megőrülök érted, s ezért sokan ostobának néznek,
"Ebben a srácban mit eszel?" nem értenek.
S én sem tudom, mégis téged akarlak,
S imádatommal csupán elzavarlak.
Nincs senkid, nincs semmi akadály,
Nem akadályoz téged semmilyen szabály.
Akkor miért ne próbálhatnánk meg újra?
Talán ránk mutathatna megint a boldogság ujja...