Navigáció


RSS: összes ·




Próza: hozsanna

, 370 olvasás, quentin , 13 hozzászólás

Paródia

"…Valami igazán különös érzés kerített hatalmába… bizsergető, biztos tudat. Megmagyarázhatatlan, indokolatlan jókedv. Valószinűtlen volt. Valami rendkívűli, olyan… előérzet …"




Valami igazán különös érzés kerített hatalmába… bizsergető, biztos tudat. Megmagyarázhatatlan, indokolatlan jókedv. Valószinűtlen volt. Valami rendkívűli, olyan… előérzet. Hatodik érzék talán? Megvan! Intuíció! Valami új kezdete és valahogy mégis ismerős, remek folytatás. Nem hagyott pihenni. Éber lettem, a kellemes kora esti szunyókálás hangulata semmivé lett. Olyan ősi, atavisztikus erő mozdult meg bennem. Fel kellett kelnem. Ruganyos léptekkel sétáltam ki a nappaliba, töprengenem sem volt miért. Magabiztosan léptem oda a tévéhez, biztosan valami olyan dolog ez, ami szinte megemeli a közösségünket… talán hozzákapcsolódik a kollektív tudattalanhoz. Ahogy bekapcsoltam, beleborzongtam, az elektromosság átjárt, arcomra mosoly költözött, csak néhány perc, gondoltam. Végtelenül logikusnak tűnt, hogy a 21. században egy ilyen horderejű tény perceken belül egyenes adásban kerül elénk. A drága TV! Nem csalódtam. Megjelent Ő! Egy ikon, egy hiró. Markáns arca szinte betöltötte a képernyőt, ahogy a döntésről beszélt, önzetlensége átragyogott… a család, a feladat, a küldetéstudat, a legyőzött fáradtság és ahogy kimondta: a visszatérés. A levegőbe csaptam, felugrottam örömömben: Ez az! Van hát remény, van jövő, identitás, lesz megint lehetőségünk századokig ható jelet küldenünk a világnak arról, hogy nemzetünk létezik. Megérte várni, remélni, hinni! Megtette hatását a sok levél, a rengeteg rajongó kérlelése, felé sugárzott szeretetünk és nagyra becsülésünk. Könnyek gyűltek a szemembe, a hála könnyei, kezeim önkéntelenül imára kulcsolódtak. Micsoda boldogság! Lesz hát ismét Győzike show!


Érthetetlen módon egyes pesszimista emberek másnap a kultúra hanyatlásáról, népbutításról beszéltek. Hiába, vannak akik a legnagyszerűbb dolgoknak sem tudnak örülni. Hja a velük született pesszimizmus - gondoltam miközben zebracsíkos Mercédeszem felé lépdeltem könnyedén, büszkén fütyörészve.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Paródia
· Kategória: Próza
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 177
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 200
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.6632 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz