Üdvözlet a pokolban, kósza vándor,
Ne reménykedj benne, hogy itt megtalál a mámor.
Kacagj együtt a sátán szavával,
Találkozhatsz itt már a halállal, magával!
Üdvözlet idelent, eltévedt ember,
Ne reszkess, ne legyél tele félelemmel.
Megérzik rajtad, ha te vagy a rossz,
Megérzi rajtad ezernyi démon és gonosz.
Üdvözlet a halálban, megtört egyszerű lélek,
Úgy ahogy te, én is egy kósza álmot kergetek.
Csak hogy nefeledd, itt már nincs remény!
Semmi sincs itt, mi a tied, vagy az enyém.
Üdvözlet a föld alatt, reménytelen lény,
Ne keresd már itt, hogy merre mutat a fény.
Úgy sem találsz semmit, ami jobbá tenne téged,
Rosszabb lesz itt lent, minthogy azt reméled!
Üdvözlet a világomban, sötét lidérc,
Jól tudom, mitől mennyire félsz.
Ne rettegj tőlem, én csak a lelked vagyok,
Csak egy valamit, szerelmet akarok!
Üdvözlet ezen a Földön, tudatlan démon,
Ne kelljen ugyanazt egyre neked szajkóznom.
Fogd fel, innen nincs vissza út,
Csak az él itt, mi ocsmány és rút!
Üdvözlet! Heverj le a kín ágyába,
Vessz el a szenvedés mámorába.
A fény mely kimenthet már rég kialudt,
A szerelmed volt az ki miatt véget ért az út!
Elvesztetted, ostoba voltál, hagytad elmenni,
Tovább kellett volna boldogságot remélni!
De mostmár mindegy, üdvözöllek a pokolban!
Hallgasd ahogy szíved egyre halkabban dobban!
Üdvözlet vándor, üdvözöllek a végzetedben,
Már semmivel sem vághatsz át engem.
Ez a sorsod, viseld hát el,
Elvágtad a torkod a szerelemmel.
Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17 
Összes: 73
Jelenlévők:
