Csípős, hűvös ez a reggel…
Magány ölel körül,
S a saját bánatom.
Arcokat nézek… van, ki örül…
De látom azt, hol a fájdalom.
Ballagok a gondjaimmal,
Majd rászaporázok,
Mert Szél sebzi számat.
Hirtelen torpanok, megállok…
Megismerek egy régi házat…
Már minden más lett, változott…
Ó, kedves emlékek…
Mi fáj, mégsem enyhül…
Érzem, hogy elmúltak az évek…
Csak bánat lakozik, itt, belül.
A törött ablaküvegre
Jégvirágot rajzolt,
Csipkelődött a fagy.
Érzem, a keserűség hajszol,
S a hideg is, mely bőrömbe kap.
A megtört ablaküveg
Gyászosan szomorú,
Akárcsak a szívem.
Virágai, mint egy koszorút,
Fonják az üveget szelíden.
Itt is halódik az élet…
- Közben süvít a szél,
Kavarja a darát -
Megdermedt a lelkem, mint a dér,
Fülem hallja a holtak dalát.