Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Múltba zárt jövő

, 333 olvasás, Misztica , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Most vagyok itt, most vigyázz rám!
Ki tudhatja, hogy mi vár rám?
Nem látsz? Itt vagyok előtted!
Mondd! Mi jut nekem belőled?

Késő lesz, ha nem leszek már,
Hozzád, csak az emlékem jár.
Akkor érzed, jó volt velem,
De ez, már csak emlékezet.

Ha elmúlik, nem jön vissza,
Elméd legyen, még oly tiszta,
Időt, vissza nem forgathatsz,
Ne hidd, hogy majd visszatarthatsz!

Késő lesz majd akkor tudni,
Mit akartál tőlem kapni.
Ha nem kéred, nem adhatom,
Kínálgatni, nem akarom!

Egyre, csak a múltad lesed,
Boldogságod ott keresed.
Az kell, amit elvesztettél,
Mikor tiéd volt, elmentél.

Engem is, csak akkor vágyol’,
Mikor leszek, messze, távol?
Akkor érzed, hogy hiányzom,
Emlékem, fedi, ködfátyol.

Most, amikor vagyok Neked,
Azt hiszed, csak múltad lehet.
Majd, ha egyszer mesze megyek,
Végre, emléked lehetek!

Izsák, 2004. január 22.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Misztica
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 180
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 204
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1864 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz