Most vagyok itt, most vigyázz rám!
Ki tudhatja, hogy mi vár rám?
Nem látsz? Itt vagyok előtted!
Mondd! Mi jut nekem belőled?
Késő lesz, ha nem leszek már,
Hozzád, csak az emlékem jár.
Akkor érzed, jó volt velem,
De ez, már csak emlékezet.
Ha elmúlik, nem jön vissza,
Elméd legyen, még oly tiszta,
Időt, vissza nem forgathatsz,
Ne hidd, hogy majd visszatarthatsz!
Késő lesz majd akkor tudni,
Mit akartál tőlem kapni.
Ha nem kéred, nem adhatom,
Kínálgatni, nem akarom!
Egyre, csak a múltad lesed,
Boldogságod ott keresed.
Az kell, amit elvesztettél,
Mikor tiéd volt, elmentél.
Engem is, csak akkor vágyol’,
Mikor leszek, messze, távol?
Akkor érzed, hogy hiányzom,
Emlékem, fedi, ködfátyol.
Most, amikor vagyok Neked,
Azt hiszed, csak múltad lehet.
Majd, ha egyszer mesze megyek,
Végre, emléked lehetek!
Izsák, 2004. január 22.