… és a nap áthatol a felhő fátylon,
lángvágókén szeli szét a köd köpenyét,
fáznak az emberek, vacognak bizony,
de pengetem lantom, mit kezembe nyomott a Fény…
… és a nap áthatol a felhő fátylon,
lángvágóként szeli szét a köd köpenyét,
fáznak az emberek, vacognak bizony,
de én pengetem lantom, mit kezembe nyomott a Fény…
… régóta nem járt porosodó utak,
szomorúan fölé hajló kopasz füzek,
a jövőt keresők mutatják multat,
s jó tudni: a legnagyobb kurtizánok is szüzek,
a Szomjazó homokot töm szájába,
az Éhező már a saját karját eszi,
a ruhátlan Embercsorda: ez a Baj!,
és mindenki, más zöldebbnek tűnő dolgát teszi…
Megjegyzés: Talán kusza, talán rossz írás…
lényegét ne kérdezd, érezz rá.
Köszönöm olvasásod.