Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Homokkal szánkban

, 265 olvasás, Lonci , 6 hozzászólás

Elmélkedés

… és a nap áthatol a felhő fátylon,
lángvágókén szeli szét a köd köpenyét,
fáznak az emberek, vacognak bizony,
de pengetem lantom, mit kezembe nyomott a Fény…

… és a nap áthatol a felhő fátylon,
lángvágóként szeli szét a köd köpenyét,
fáznak az emberek, vacognak bizony,
de én pengetem lantom, mit kezembe nyomott a Fény…

… régóta nem járt porosodó utak,
szomorúan fölé hajló kopasz füzek,
a jövőt keresők mutatják multat,
s jó tudni: a legnagyobb kurtizánok is szüzek,

a Szomjazó homokot töm szájába,
az Éhező már a saját karját eszi,
a ruhátlan Embercsorda: ez a Baj!,
és mindenki, más zöldebbnek tűnő dolgát teszi…

Megjegyzés: Talán kusza, talán rossz írás…
lényegét ne kérdezd, érezz rá.
Köszönöm olvasásod.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Lonci
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 302
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 326
Jelenlévők:
 · Déness
 · gazzo


Page generated in 0.2331 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz