Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csend

, 573 olvasás, Horla , 13 hozzászólás

Sajgó lélek

az utcák csendesek, tudják jól,
néma gyászuk, tetemre hajlott bú,
a szél holtan lehull a fákról;
az ég sebzi fel, míg szelíden fú.

borotva csillan, vagy villámlik…
félig csábít, félig nem érdekel.
az út ma sem vezet hazáig,
kiáltanék futva, de már nem kell.

a nap tenyerébe zsinór ég,
amint az égaljba kapaszkodik;
szertefoszló a kibomlott vér,
mint a haj… öklöm hústeli lombik,

benne fortyog egy vak svábbogár,
riadtan, mint magam. Dús asztalt bont,
s körtékbe gyúrva földre hull a nyár:
mint ujjon a sás, csendben átosont.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Horla
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 254
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 289
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.1889 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz