Előttem a felnőttkor határa,
De igen magas a belépés ára.
Döntenem kell sorsom felől,
De menekülnék a kudarc elől.
Vajon mit hoz a jövő?
A választás mért kötelező?
Mért vagyok ily bizonytalan?
Hisz a habozás oly hasztalan.
Helytállok-e az életben?
Gondmentes lesz-e életem?
Meglelem-e a jó hivatást?
S rám talál-e a hű társ?
Lesz-e saját, önálló családom?
Teljesül-e minden álmom?
Egészségem megmarad-e?
Vagy betegség dönt a lábamról le?
Nem szeretnék napról-napra élni.
A főtéren magányosan zenélni.
Munkahelyül kérek egy tiszta irodát,
Ahol körülvesz sok jó barát.
Nem szeretnék egyedül élni,
S az anyaság hiányától félni.
Legyen egy társam az életben,
S legalább két, három gyermekem.
Nem szeretnék betegként élni,
A halált várva megnyugvást remélni.
Élni szeretnék boldogan, vidáman
Egy egészséges és remek családban.
Nem szeretnék hiába élni,
Reggeltől estig csak henyélni.
Ha nevemet megismerné a világ,
Művészetem elérné a célját.
Mit kellene ahhoz tenni,
Hogy sikerüljön céljaim elérni?
S azt mondhassam az utolsó órába’
Tudom, hogy nem éltem hiába!
(2003.09.19.)