Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Mind angyalok voltunk

, 773 olvasás, Anubis , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Mikor nem tudok elaludni, csak bámulok a félhomályban és kis történeteket szoktam kitalálni magamban. Engem nagyon jól megszabadít az aznapi stressztől és néha olyan klassz dolgok jutnak eszembe. Így volt ez az angyalokkal is.
Legutóbb ez járt a fejemben:
Isten üldögélt a felhők felett, körülötte pedig rengeteg angyal volt. A soron következőt közelebb hívta és így szólt:- Ma újra eljött az idő, hogy emberként megszüless a földön. Kapsz valamit az útra és egyben el is veszek valamit tőled.
Azzal elővett egy kis selyem zsákocskát és a kezébe adta.
Mi van benne?-kérdezte az angyal.
A szabad akarat.-válaszolta Isten.
- Rajtad múlik, hogy hogyan használod fel földi életed során. Ha jól. akkor újra ide kerülsz. Ha megbocsáthatatlanul rosszul akkor örökre elkárhozol és ide nem térhetsz vissza.
- És mit veszel el?-kérdezte az angyal.
- Az emlékeidet. Nem tudhatod, hogy innen kerültél a földre, mert akkor nem jól használod fel amit adtam. A döntéseiden múlik, hogy visszakerülsz-e ide vagy sem. Tudod sokmindent megbocsátok de vannak határok.
- Tudod itt minden békés, nincs fájdalom sem sírás, de amikor leérsz az fájni fog és csupa mocsok leszel és fázol és éhes vagy. És az egyetlen módod a komunikációra a sírás lesz.
De ne félj akik már lenn vannak azok is angyalok voltak majd vigyáznak rád.
Az angyal tudomásul vette a mondottakat. Megfordult, ekkor Isten leemelte a szárnyakat a hátáról. Zuhanni kezdett, de nem félt. Útközben kitörlődött minden emlék.
Felsírt egy gyermek. Földet ért hát az angyal, szabad akarattal, fázósan, fájdalmasan, félve.
Mind angyalok voltunk mielőtt megszülettünk, még a szárnyaink csonkja is megmaradt a hátunkon. És mi maradt még velünk odaátról, ami nem törlődött?
A hitünk. Mert bár azt mondjuk soha sem látta senki sem Istent mégis tudjuk, hogy van.

Nos nem vagyok különösebben hívő, úgy értem nem követem fanatikus módon a vallást.
De hiszek a magam módján. Nem erőltetem senkire sem, hogy higgyen. Szerintem mindenkinek a maga dolga mennyire hisz.
Nekem csupán akkor éjjel ez a történet kerekedett ki a gondolataimban. Ilyenkor megnyílik egy olyan ajtó ami mögött ott rejlenek a szavak amikkel a legjobban hangot tudok adni az érzéseimnek.
Van akinek ez mindíg nyitva van és akad olyan is aki soha sem jut be rajta.
Nekem ilyenkor megnyugszik a lelkem, és nem félek. Sajnos elég nagy próbatétel előtt állok. Szükségem van most arra, hogy ne féljek és higgyem nem lesz semmi baj.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Jegyzet
· Írta: Anubis
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 178
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 202
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.221 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz