Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Holdnak

, 307 olvasás, Feny , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Felnézek rád és bevallom hogy szeretlek
Imádom fényedet… bízom benned, mert úgyis megjelensz
Te jól ismersz, már láttál sok helyzetben, nem feledsz
Mert már sokszor mulattattalak, mikor részegen bohóckodtam
Vagy józanul sírtam… Feléd a füstöt fújtam és vártam
Hogy elteljen az éj, ami megint bánatot hozott
Pedig én álltam… az esti szélben és, gondolkoztam azon,
hogy megint itt vagyok… már megint itt vagyok

Hogy miért azt nem tudom… Sőt már nagyon unom
Mindig jön egy újabb fordulat, de aztán azon kapom magamat
Hogy már megint fekszem a fűben, amikor lemegy a nap
Vagy a szobámból nézek fel rád… át az ablakon
Gondolataimat feléd sugárzom, lényed kérdésekkel bombázom
te nem válaszolsz… De sosem gondoltam, hogy fogsz
Csak mosolyogsz… csak mosolyogsz… rajtam, vagy másokon
Én pedig megnyugszom… és a fényeddel elúszom

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Feny
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 217
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.5941 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz