Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ha ledöntöd…

, 335 olvasás, Spartom , 28 hozzászólás

Elmélkedés

A gyermekszoba
valahol a távolban
füstölög, üresen, kiégve.
A Múlt sötétjében…





A gyermekszoba
valahol a távolban
füstölög, üresen, kiégve.
A Múlt sötétjében
világít a szomorú
valóság megfáradt,
csapzott árnyképe.
Keservvel átitatott,
néma sikolyok
egymást átkarolva,
halványan integetnek,
mintha azt hirdetnék,
hogy hinni már
rég nincs miben…
Kietlen kopárság
van mögöttem, a
virágok már elhaltak,
csak fagyott leheletük
szál erőtlen a magasba.
Évek óta falak mögül
figyelem a csontig
üszkösödött világot.

Ha ledöntöd őket,
akkor elerednek
megszáradt könnyeim…
Sírni fogok a sötétben,
hol senki sem lát,
mint ahogyan az Ég
sírja az esőt.

S talán láthatok még
a messzeségben,
egy hamvakból ébredő,
sokkal szebb jövőt…

Megjegyzés: 2006. 01. 16.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Spartom
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 153
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 176

Page generated in 0.3398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz