Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Két vers fiamnak (1963)

, 975 olvasás, PiaNista , 21 hozzászólás

Gondolat

1. Fiamnak

Megérkezett ím',
hogy ő is részt vállaljon
gondjaiból majd e kavargó világnak.
Apró, gyűrött testét óriásnak látom:
ember lesz, esküszöm!
Ez a feladatom.

2. Fiamnak, ha felnő…

Fiamnak, ha felnő, elmondom majd,
hogy hogy éltek azok, akik Emberek voltak.
Mert megszülettünk, eljöttünk élni az életet
harcosan, vadul, csókolva, szeretve;
Egy templomban élünk, amelyet undok kalmárok tettek
zajos csarnokává mocskos üzleteiknek.
Szentek vagyunk itt mi őrült élnivágyók.
Kalmárokat űzünk, s verekszünk szüntelen
korbáccsal, verssel, körömmel, zenével,
festménnyel, vassal, vagy amivel csak lehet.
Élünk, vágyódunk, csalódunk, megvalósítunk.

Lépj be hát fiam, lépj e nagy templomba!
Harc vár rád, kemény harc - nézz a homlokomra.
Csalódj, vívódj, örülj: tanulj meg emberül!
Légy igazi EMBER! Mindegy, mibe kerül!

Megjegyzés: 1. Fiamnak (születése napján: 63.03.11.)
2. Fiamnak, ha felnő… (63.05.05.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: PiaNista
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 339
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1902 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz