Honunkba fogadott bocskoros oláhok
elcsalták tőlünk majd' fele országot.
Üde vetésünket sárba tiporták,
s zúzott csontjainkon ültek
förtelmes tivornyát.
Kolozsvár, Udvarhely, széles Maros-mente,
mint törött zsindely lett-légyen leverve.
Mézes álmainkban dúlt ránk a sisera,
alattomba' támadt a keresztes vipera.
Erdély büszke bérceit rabláncra verték,
meggyalázva múltunk felszentelet kelyhét.
Magyarok Istene megfizet mindenért!
Nem maradhat csendben: gyász, ami minket ért.
Porladó fejfánkon hit hajtat rügyet.
Jézusunk, ez legyen holtunkban szívügyed!