Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Erdélysirató

, 382 olvasás, jeneyi , 6 hozzászólás

Fohász

Honunkba fogadott bocskoros oláhok
elcsalták tőlünk majd' fele országot.
Üde vetésünket sárba tiporták,
s zúzott csontjainkon ültek
förtelmes tivornyát.

Kolozsvár, Udvarhely, széles Maros-mente,
mint törött zsindely lett-légyen leverve.
Mézes álmainkban dúlt ránk a sisera,
alattomba' támadt a keresztes vipera.
Erdély büszke bérceit rabláncra verték,
meggyalázva múltunk felszentelet kelyhét.

Magyarok Istene megfizet mindenért!
Nem maradhat csendben: gyász, ami minket ért.
Porladó fejfánkon hit hajtat rügyet.
Jézusunk, ez legyen holtunkban szívügyed!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: jeneyi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 318
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 337
Jelenlévők:
 · Berpalota


Page generated in 0.1872 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz