Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lángom

, 360 olvasás, Lonci , 18 hozzászólás

Szerelem

Bennem él az a kicsi láng,
melyet te gyújtottál.
Melegíti kihülő testem,
s testemben marasztalja lelkem.

Néha hív egy másik világ,
amit jól ismerek,
ott a repülés, súlytalanság,
egy omladozó fal, és merek,

merek mégis átlépni bátran!
Ülni árnyékában,
falának támasztani hátam,
és átélni legbensőbb vágyam.

Boldogok azok a percek,
amikor sóhalyom
ábrándosan ajkam hagyja el,
miközben forró csókod vágyom,

s éhezem szavaid után,
'hisz fejemben te jársz,
úgy, mint a nap minden percéban.
Lelkem marasztalod testemben,

mert bennem ég a kicsi láng,
melyet te gyújtottál,
meleg, édes pillantásoddal,
szép szavaddal, amely nekem dal.


Megjegyzés:
Ne tévesszen meg senkit versem, ez egy régebbi írásom.


Bp., 2004.11.13.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Lonci
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 213
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 239
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1493 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz