Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Élet-túra

, 433 olvasás, Bird , 4 hozzászólás

Természet

Most kifújom magam.
Nem nyitott az ernyő…
Hát, nem volt nagy kaland,
Csak holmi fe-lejtő…

Szikláin a virág, -
De még gaz sem terem.
S nem hallom a vivá-t
Ám a csúcs él bennem.
Harci ösvényeken
Szaladgáltam végig.
Szúrták talpam kövek,
Mik a földet védik.
Kapaszkodó ágak
Közelben nem álltak.
Mögöttem a vadak
Lassan meghátráltak.
Csendes rengetegben
Feküdtem le éjjel.
Sorsom eltemettem,
Burkolt szenvedéllyel.
Keresztnek a bíbor
Szívem földbeszúrtam.
S kívülről láttam ’ hogy
Lassan térdrehulltam.
Hajnal édes fénye
Édesíti számat,
S hűsítő nedvnek – fent-
Ködlevet ajánlnak…
Ezt raktam el útra,
mert vissza kell térjek.
Pá!-t intek a búnak.
Most, hogy Révbe érek…



U. I.:
Az út befejezett.
Eltört vándorbotom.
Útkincseim szépen
Vitrinembe rakom…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Bird
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 337
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2098 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz