Ahogy arcod simogatja a lámpa fénye,
úgy cirógatom én is tekintetemmel
minden játékos pici gödröcskéjét.
Megszerettem a benned lakó kis ember énjét.
Gyönyörködöm mély tekinteted ragyogásán.
Csodálom bőrödön a fény csillogását.
Vágyom erős kezed érintésére,
és az ajkad édesen finom lehelletére.
Mert akkor egész valóm eltel boldogsággal,
ha meleg kezed hozzám ér, megsimogat.
Elég tőled egy finom, hűs érintés,
és halott szivem lángolva életre kél.
Mert elég nekem egy csodaszép, kék pillantás,
és lemosod arcomról búnak bánatát.
Mert ha csak megérzem finom illatod,
a fejembe forró vér tolul s vadul zakatol.
S mikor izmos nyakad masszírozom kezemmel,
meghalok, majdnem meghalok örömömben!,
s mikor hangoddal simogatod fülem,
már elégedetten hajtom le válladra fejem.
Mert mindenem te lettél. Te adod értelmem.
S amint hallom szived dobbanását, élek.
Gondolataim benned merülnek el,
s már tudom nem volt hiábavaló életem.
Megjegyzés: Bp., 2003.12.04.
Online látogatók:
Látogató: 67
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17 
Összes: 87
Jelenlévők:
