Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyár

, 396 olvasás, Garka , 0 hozzászólás

Szerelem

Kérész létű nyár
örökkévalóság
mikkel röpke perceid
lepték el elcsent perceink.

Átölelt a karod,
átölelt egy napod,
s te tudatlanul szólod,
léte kérdőjel csupán.

Tudtad, ha a szél fúj,
karjában ő visz el,
ha az eső mossa arcom,
folyammá én teszem,
ha ő jön,
számodra semmivé leszek.

Kérész létű nyár
örökkévalóság
mikkel röpke perceid
halmozták el elmém képeit.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Garka
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 321
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 344
Jelenlévők:
 · Berpalota


Page generated in 0.2533 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz