Mit tennék veletek, ti
óvatlanul
fogant
méregkeverők?
Van, hogy semmit.
Várnék csak
míg lefolyik nyálatok
a sötét kor kanálisaiba,
s ha felpuffadva úsznának ott
a hamis szavak
beszívnám az űrt
ami utánuk maradt.
Van, hogy rátok szabadítanám
a poklot.
Megálmodnám
amit ti nem tudtok,
s látnám amint
a formátlan mélység
sápadt csontjaitokból
a rettegést issza?
Van, hogy csak a pofont
adnám vissza.
Túléltelek titeket,
óvatosan
furulyázó
meztelencsigák.